A napokban egy elkeseredett anyuka posztjára lettem figyelmes az egyik Facebook csoportban, aki arra volt kíváncsi, vajon a kerület más iskoláiba járó elsős gyermekek is egész délután a házi feladatot írják-e, ahogy a saját gyermeke teszi. Nagyon meglepődtem, mert érintett anyukaként nálunk egyáltalán nincs házi feladat írás esténként itthon.
Házi feladat vagy szabad játék?
Örök kérdés, hogy mi a jobb a gyerekeknek, és azt hiszem, ebben még a pedagógusoknak sem sikerült megegyezniük… Vekerdy tanár úr évek óta hangoztatja, hogy „nincs értelmetlenebb dolog, mint a házi feladat”. Balatoni József, alias Jocó bácsi gyakorló történelem tanárként ugyanakkor kicsit árnyaltabban fogalmaz. Ő a klasszikus házi feladatban nem hisz, hanem azt vallja, hogy „olyan házi feladatot lehet, sőt kell is adni, ami valamilyen képességet, kompetenciát fejleszt a gyerekben”.
De néhány matek példa, hangkeresős vagy összekötős házi feladat, és pár sor leírása is nyilván fejleszti a gyermeket, hiszen ezzel is gyakorol. Akkor hol is van az igazság, mi a sok, és mi a megfelelő számú házi?
Akkor sok a házi feladat, ha az nem készül el a napköziben
Az említett Facebook bejegyzéshez több mint 30 anyuka szólt hozzá, és nagyon különbözőek voltak a vélemények. Szerintük iskola, tanár és természetesen gyerek függő az, hogy van-e házi feladat, ha van, mennyi, és az elkészül-e a délutáni tanulási időben. Általánosságban jellemző, hogy elsőben 30 perc, másodikban 45, 3-4. osztályban pedig 60 perc a napközis tanulóidő. Ha ez idő alatt nem készül el a házi, akkor nincs mit tenni, otthon kell befejezni. Ugyanez igaz akkor is, ha a gyerkőc sport vagy egyéb délutáni elfoglaltsága miatt előbb hazamegy, és nem marad a napköziben 4 óráig. Mindkét esetben az esti szabad játék, illetve a közös, együtt töltött idő rovására megy, ha a házi feladatot még meg kell írni.
Kell-e a házi feladat vagy sem?
Az első, és mindeddig legátfogóbb kutatás ezen a téren Harris Cooper vezetésével készült 1987 és 2003 között az Egyesült Államokban, melynek eredményeit 2006 tavaszán publikálták először. A vizsgálat során a kutatók arra jutottak, hogy teljes mértékben életkor függő az, hogy segíti-e a gyermekek fejlődését a délután végzett házi feladat. Az alsós gyerekek esetében sokkal többet ért a napközbeni órai munka és közös feladatmegoldás, mint a délutáni önálló házi feladat írás. Ez utóbbi esetükben nem járult hozzá a jobb teljesítményhez. Ugyanakkor a hetedik osztálytól a tizenkettedik osztályig egyértelműen kimutatható előnyei voltak a házi feladat írásának. Javult a diákok iskolai teljesítménye és eredménye is.
Ennek ellenére a kutatás nem foglal egyértelműen állást amellett, hogy a házi feladat elvégzése erősítené a diákokban a motivációt, a tanulási képességeket, az önfegyelmet, illetve az önálló problémamegoldó képességet, ahogy ezt sok pedagógus vallja. Az esetek egy részében inkább ezzel ellentétes érzelmeket szül, hiszen fizikai és lelki kimerültséget okozhat, valamint csökkenti a gyerekek szabad játékra fordítható idejét.
A kérdés valószínűleg örök vita marad hazánkban és a tengeren túlon is, Harris Cooper azonban nagyon gyakorlatiasan foglalja össze véleményét a kutatással kapcsolatban: „Úgy kellene tekintenünk a házi feladatra, ahogy a gyógyszerekre vagy a táplálék kiegészítőkre is: ha túl keveset veszünk be belőlük, nem hatnak semmit, de ha túl sokat, akár meg is halhatunk. A megfelelő mennyiségtől azonban jobban leszünk.” 🙂
Neked mi a véleményed, szerinted szükséges a házi feladat vagy sem? Írd meg a véleményedet hozzászólásban, nagyon kíváncsi vagyok! 🙂
1 hozzászólás
3.-4. osztályos szülő véleménye: ha az iskolai napköziben kényszerül a gyerek megírni, akkor nincs értelme. Lemásolják egymásról, összecsapják, túl akarnak lenni rajta, volt olyan , hogy a lányom csak beírt szavakat a nyelvtan háziba, mert a napközis tanár csak azt nézte, hogy kész van-e. Azon szerencsések, akiknek valakije nem dolgozik, és hazaviszik ebéd után, ott talán van értelme egy kevés házinak. A legjobb lenne projekteket kiadni feladatnak, amit kicsoportban végeznének, készülnének rá néhány hétig benn a napköziben, aztán előadnák. A gyerekek szeretik az ilyesmiket és tanulnának belőle, erősödne a csapatmunka is, az egymásra figyelés, nem pedig az örökös versenyeztetés, ami utálkozást szül a gyerekek között.