A te gyermeked is gyakran keveri a b és a d, esetleg az m és az n betűket? Elkezdtél azon aggódni, vajon nem diszlexiás-e? A betűtévesztés kisiskolás korban viszonylag gyakori jelenség, ezért megijedni nem kell tőle, de gyakorolni vele és fejleszteni őt mindenképp!
Mik ezek a disz-es szavak?!
Diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia – viszonylag gyakran halljuk ezeket a kifejezéseket, de lehet, hogy nem is vagyunk igazán tisztában a jelentésükkel.
A diszlexia az olvasás elsajátításának nehézségét jelenti, melyhez az idegen nyelvek tanulásának nehezítettsége is kapcsolódik. Egyfajta tanulási zavar, mely ha nem kerül felszínre, komoly tanulási és önértékelési problémákat is okozhat. Aránya viszonylag alacsony a népességen belül, mindössze a lakosság 5-7 százaléka szenved komolyabb, és ugyanennyi enyhébb diszlexiától.
A diszlexia gyakran párosul diszgráfiával és diszkalkuliával is, ami az írási és számolási nehézségekre utal. Ugyanakkor nagyon fontos kiemelni azt, hogy a „disz-es” tanulási problémákkal rendelkező gyerekek gyakran az átlagot meghaladóan kreatívak, és sok esetben nagyon intelligensek is.
Mikortól ismerhető fel a diszlexia?
A diszlexiás gyerekek már az óvodában is kicsit máshogy teljesítenek, mint társaik. Sokkal lassabb a beszédfejlődésük, viszonylag kicsi a szókincsük, és nehezen tudnak verseket, mondókákat megtanulni. Gyakran keverik a jobb és a bal irányt, valamint térben is nehezebben tudnak tájékozódni.
Iskolás korban már könnyebben felismerhető a diszlexia. Intő jel lehet, ha lassabban olvas, mint a társai, nem érti, amit elolvasott, nehezen tud különbséget tenni a rövid és a hosszú magánhangzók között, nehezen tanul idegen nyelvet, valamint összetéveszt bizonyos betűket.
Ha kever néhány betűt, már biztosan diszlexiás?
Egyáltalán nem! Kisiskolás korban sokszor előfordul betűtévesztés, hiszen nagyon sok a hasonlóan írt vagy kiejtett betű.
Ha gyermekünk keveri a b és a d betűket, az interneten keresgélve sok jó ötletet találunk arra, hogyan érdemes tudatosítani számukra, melyik betű melyik. Talán a legkézenfekvőbb az, hogy mindent, ami balra néz, kékkel jelölnek az iskolában az irányok tanulásakor, és mindent, ami jobbra pedig pirossal. Egy meglévő szövegben így megkérhetjük a gyermekünket, hogy karikázza be a hasukkal balra néző d betűket kékkel, a jobbra néző b betűket pedig pirossal. Így ha elég vizuális típus, emlékezni fog rá, hogy a balra néz és kék színű, az a d betű.
Ennél is egyszerűbb és a gyerekek számára talán legkönnyebben megjegyezhető, ha bal kezükkel „like”-ot mutatnak, vagyis felemelik a bal mutatóujjukat, miközben behajlítják a többit úgy, hogy a tenyerük maguk felé néz. A „like” formálása, mutatása tulajdonképpen egy b betűt formáz, így könnyen megtanulhatják, hogy a bal kézzel mutatott like a b betű.
Segítség lehet az is, ha gyermekünkkel közösen készítünk egy könyvjelzőt, melyre ráírjuk a b és d betűket úgy, hogy előzőleg bekarikáztuk őket a megfelelő színnel (balra néző kék, jobbra néző piros). Ezt a könyvjelzőt akár sorvezetéshez is tudják majd használni.
Mit mond a pszichológus?
Végezetül álljon itt Gyarmathy Évának, a Magyar Tudományos Akadémia Pszichológiai Kutatóintézete tudományos főmunkatársának megfontolandó gondolata a diszlexia kapcsán: “Nyolcéves korig nem kellene elvárni, hogy a gyerek olvasson. Ekkorra érik be ugyanis az összes olyan részképesség, amely szükséges az olvasási készség elsajátításához. Nyolcévesen, ha megfelelő volt az ellátás, a gyerek magától megtanul olvasni…
Ne aggódj tehát, ha észreveszed, hogy gyermeked időnként összetéveszt néhány betűt. Idővel, különböző praktikákkal és sok gyakorlással ez el fog múlni. Ha pedig még iskolaválasztás előtt vagy, a kiszemelt tanító néni(k)től mindenképpen kérdezd meg a nyílt órákon, hogy milyen tempóban tanítja meg a betűket a gyerekeknek. Lesz-e elég idő mindegyik betű alapos begyakorlására?
Ha tetszett a cikk, kérlek, oszd meg mindazokkal, akiket szintén érdekelhet!
